" BEZZEG ODAÁT..." - avagy milyen SNI gyereket nevelni külföldön? I. rész

Kovács Eszter, a Cseve egyik alapító tagja 2013 óta él Németországban. Régi, dédelgetett álma vált valóra azzal, hogy családjával ide költözhetett, és hogy itt vállalhatott munkát. Szeret itt élni, mint mondja, sokkal nyugodtabb és kiszámíthatóbb, tervezhetőbb az élet. Eszter mindkét gyermeke autizmussal érintett. Hanna 11 éves, egy úgynevezett összevont középiskolába jár, ahol ötödikes, Alex 7 éves, elsős egy montessori iskolában.

A németországi, szociális támogatások között is van ápolási pénz, ami 150 eurótól 1200 euróig is terjedhet, ez nagyban függ az ápolt személy szükségleteitől, és ott is kétévente bírálják felül a jogosultságot, avat be minket a részletekbe Eszter. Az ápolási díj munkaviszonynak számít, mellette 6 órában lehet állást vállalni. Lehet szabadságot kapni, fizetnek nyugdíjjárulékot, de egészségbiztosítás nem jár rá külön, ha van családi biztosítás. SNI gyermek esetén igénybe vehető még adó visszatérítés, autó-adókedvezmény és ingyenes tömegközlekedési lehetőség sérültnek és kísérőjének, ami az egész országra érvényes.

Igényelhető személyes segítő is, amit az állam fizet, és aki oviba, iskolába kíséri a gyereket, ha indokolt, de később is jelen van a sérült felnőtt életében, ha szükséges. A sérülés fokától függően lehet bentlakásos ellátást is kapni vagy ápolói segítséget otthonra. 

Eszter gyermekei integrált iskolába járnak, ott helyben nincs fejlesztés, csak azon kívül, ez általában heti négy óra (logopédia, ergoterápia, autizmus specifikus fejlesztés). Szegregált intézményekben helyben, órarendbe beépített fejlesztés van. A terápiákért nem kell fizetni, ha azok a gyermek fogyatékossága alapján lettek megítélve.

- Eszter, nyugtass meg minket, ugye ott sem minden tökéletes?

- Persze, az itteni rendszer is lassú és bonyolult, néha még az intézményekben sem tudják, merre irányítsák a szülőt. Az ellátásba bejutni hat hónapba is telik, a gyerek addig nem kap fejlesztést, és nem jár az ápolási sem. Sőt, akadnak pályára alkalmatlan pedagógusok is, akik mindig jobban tudják, mit kell csinálni a gyerekemmel, mint én. Akik például azért éheztetik a gyereket a suliban, hogy majd megegye az ebédet, és csodálkoznak, ha ettől agresszív lesz a non-verbális autista. De olyan is akad, aki nem hiszi el, hogy a gyerek egyszerűen nem KÉPES valamire, még akkor sem, ha szerinte az olyan egyszerűnek tűnik! Ugyanakkor nagy előny, hogy az iskolaválasztás könnyű, mert időben tájékoztatják a szülőt a lehetőségekről. A gyerekorvos pedig írhat elő terápiákat, ami meggyorsítja a fejlesztésekhez történő hozzáféréseket. 

- Azt mondod, nem szívesen költöznél haza, mi az a bónusz, ami ennyire vonzó Németországban?

- Szeretem, hogy egyedül el tudom tartani a családot, ez otthon esélytelen volt, megpróbáltuk. Megnyugtató érzés az is, hogy azt veszek meg a boltban, amit megkívánunk, és nem azért, mert szórjuk a pénzt. Nem kell hónap végén kuporgatni, számolgatni, még az is megesik, hogy mindenkinek egyszerre vehetek cipőt, és ez nagy falsh!- mondja Eszter, és engem meggyőzött.

Következő cikkünkben, az angliai SNI helyzetről, egy ott élő csapattagunk mesél! 

Pápai Ildikó 

Cseve-újságíró

Facebook csoportunk itt található: