2017. május 15., hétfő

Cseve Álláspont - az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról


Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély


Tisztelt Címzettek!

Köszönjük a meghívást, hogy a szakmai fórumok bevonásával lezajlott egyeztetésen vendégként részt vehettünk, megismerhettük a megjelent szervezetek képviselőinek véleményét és elmondhattuk saját álláspontunkat!
A csoportunk tudja, hogy változás kell az SNI/BTMN területén. Meggyőződhettünk, hogy a munkacsoport tagjai alapvetően vallják, van probléma a jelenlegi rendszerrel, és úgy tapasztaltuk, azt is elfogadták, hogy ezeket a problémákat egyenként kezelni nem lehet! Meggyőződésünk, hogy sok gyermeket érhet hátrányosan az, ha csak egy-egy részterület kerül rendezésre és nem a komplex helyzetet kezelik.  A megbeszélésen megfogalmazottakkal számos területen egyet tudunk érteni. Örömmel hallottuk a korai felismerés, az intervenció szükségességéről, teljesen elfogadhatónak látjuk azt a szándékot, hogy az SNI és a BTMN kategóriák elkülönítése pontosabban meghatározottá váljon, és támogatjuk azokat, a még csak elképzelések szintjén felmerült gondolatokat, hogy a többségi pedagógusok számára továbbképzések induljanak, amelyek megfelelően felkészítik őket a BTMN/SNI-s gyerekek tanítására.
Azonban megdöbbentő volt számunkra az a kijelentés, hogy a BTMN-es tanulók azért kérnek felmentést, mert nem akarnak tanulni, és/vagy nem akarnak rossz osztályzatot. Hisszük, hogy ez az esetek döntő többségében nincs így.
Miért döbbentünk meg?
Mert ez így egy tömeges csalást feltételez a szülők, szakértők és a tanárok részéről. Hiszen a felmentés 3 lábon áll ma. A pedagógusok írnak egy pedagógiai véleményt, ezt küldik a szakértőkhöz, akik ez és a vizsgálat alapján hozzák a döntést, amibe a szülőnek is bele kell egyeznie.  
Ha igaz is lenne, hogy az osztályzat alóli felmentések többsége nem megalapozott, akkor erre nem lehet a teljes eltörlés a megfelelő megoldás.
Itt gyermekek vannak a döntések mögött! Mégpedig nagyon különböző gyermekek. Nem tudhatjuk, hogy tényleg van-e köztük lusta, vagy olyan, aki csak nem  akart rossz osztályzatot kapni.  Bizonyára a legtöbbjük olyan, akinek nincs SNI szintű problémája, mégsem tudja elérni a minimumot valamiből, mert a képességei nem teszik ezt lehetővé, mert például 30 fős osztályba jár, mert nem kap megfelelő otthoni segítséget, mert a tanára nem rendelkezik a megfelelő módszertani eszközökkel, és így tovább. Ez a javaslat sújtani fogja őket is. Ha úgy érzik, a felmentések egy része nem jogos, miért nem erre kerestek megoldást? Ha sokan jogtalanul kérnének és kapnának családi pótlékot, akkor az lenne a megoldás, hogy meg kell szüntetni azt?   

A javaslat hatásait illetően további kérdések fogalmazódtak meg bennünk.


1. kérdéskör
Hogyan lehetne a Szakértői Bizottság munkáját gyorsabbá és hatékonyabbá tenni?

Számos visszajelzés illetve személyes tapasztalat alapján elmondhatjuk, hogy a szakértői vizsgálatok kicsúsznak a törvényességi határidőből, és Önökkel egyetértve sem a szülők, sem az iskolák, sem az óvodák nagy része nem ismeri a lépéseket és lehetőségeket, amelyek emiatt tehetőek.
Sokszor a gyermek nem megfelelő bizottság elé kerül, vagy nem is kerül, esetleg "feleslegesen" kerül bizottság elé. Milyen konkrét intézkedést terveznek ezzel kapcsolatban?
Amennyiben a törvényjavaslatot elfogadják, várhatóan az eddigi nagy számú vizsgálati kérelem tovább növekszik a 2017/18-as tanévben? Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik időben beadták a vizsgálati kérelmet, de a vizsgálatra nem kerül sor 2018. augusztus 31-ig?

2. kérdéskör
A hirtelen növekedő SNI-sek számára lesz-e megfelelő és elegendő iskola?

Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik az eddigi gyakorlat szerint  BTMN kódot kaptak, de a státuszuk alapján  valójában SNI kategóriába tartoznak, és egy felülvizsgálat során majd ezt a besorolást kapják? Maradhatnak-e az eredeti iskolájukban? Nagyon sok iskola alapító okiratában egyáltalán nem, vagy csak bizonyos SNI-s gyermekek fogadása szerepel. Az is maximalizálva van, hogy hány főt vehetnek fel.
Ha bekerül az SNI az alapító okiratba, attól még nem lesz gyógypedagógus,  aki foglalkozzon a gyermekkel, miközben az eddigi fejlesztő pedagógusa már nem lesz rá jogosult.
Iskolaváltás esetén ezek a legkevésbé terhelhető gyermekek kénytelenek lesznek hajnalban kelni, hogy km-eket, órákat utazással töltsenek.  Várható, hogy a szülők egy részének az SNI kategória annyira elfogadhatatlannak hangzik, hogy inkább nem fogja elfogadni a szakértői javaslatot illetve már meg sem kezdi a vizsgálatot nehogy SNI-snek minősítsék a gyermekét.

3. kérdéskör:
Mikor és hogyan lesznek felkészítve a nagy számú speciális gondoskodást igénylő tanulókra a pedagógusok?

   Az SNI-s tanulók sokfélék, nem csak értelmükben sérült gyógypedagógiai iskolai tanulókat jelent, hanem  integrálva több csoportjuk jelen van a normál általános iskolákban is. Ismeret nélkül hogyan biztosítja  a tanító vagy a  szaktanár az egyéni tanmenetet, a kiemelt figyelmet?Milyen konkrét intézkedésekkel fogják segíteni, hogy a tanárok, elsősorban az alsó tagozatos tanítók, időben felismerjék az egyes tanulási nehézségeket, és megfelelő tájékoztatást adjanak a szülőknek? Milyen konkrét intézkedésekkel fogják segíteni, hogy a tanárok nagyobb felkészültséggel végezzék feladataikat a BTMN és SNI tanulókkal kapcsolatban? Milyen, a pedagógus számára térítés mentes továbbképzési lehetőségeket tudnak biztosítani? Milyen intézkedéseket vezetnek be a felsőoktatásban a fejleszőpedagógusok képzése terén?

4. kérdéskör:
Gyógypedagógus végzettség nélküli, szakos tanár oktathasson gyógypedagógiai intézményben:

Sajnos a megbeszélésen nagyon kevés szó esett a nem gyógypedagógus végzettségű szaktanár alkalmazásának kérdéséről.
Miért nem a nyugdíjasok és az utolsó éves gyógypedagógiai hallgatók bevonásával próbálják meg kezelni a helyzetet?
Amennyiben mégis a törvényjavaslatban szereplő megoldás valósulna meg, úgy  nem tartják-e reális felvetésnek, hogy egy többségi intézményben a kötelező óraszámnál kevesebb órában tanító szaktanárt majd a tankerület vezetője kötelezni fogja, a hiányzó óraszáma terhére, egy gyógypedagógiai  iskolában való munkavégzésre? Milyen garanciát tudnak arra biztosítani, hogy az ilyen foglalkoztatásra csak a szaktanár saját kezdeményezésére kerülhessen sor?

Mivel a problémákat, véleményünk szerint, csak együtt lehetséges kezelni, ezért a megoldás  minden oldal bevonásával és az eltérő szakmai vélemények gondos mérlegelésével oldható meg. Mi ebben a hozzánk forduló szülőket, és gyermekeik érdekét tudjuk képviselni legjobb meggyőződésünk szerint, bízva az Önökkel való együttműködésben.

Tájékoztatásul jelezzük, hogy levelünket a nyilvánosság számára is megismerhetővé tesszük.
                                                                                                     
       
CSak Együtt Van Esély csoport


Bp. 2017.05.15.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése