Az SNI szülői szemmel

Facebook oldalunkért klikk ide!: CSak Együtt Van Esély


Folytatódik SNI-s cikksorozatunk!
A második részben, a következő kérdésre keressük a választ:

Megbélyegzés vagy éppen segítség? Mi vár ránk egy SNI-s gyermek szülőjeként?

Kilátástalan, reménytelen harc, amit gyermekünk boldogulásáért, jövőjéért vívunk.

Ez az érzés, gondolat fogalmazódik meg sok olyan szülőben, aki a nap 24 órájában küzd azért, hogy gyermeke minél teljesebb életet élhessen, hogy megkapja azt az ellátást, figyelmet és szeretetet mindenki részéről, ami egy normális rendszerben mindenkinek egyformán jár. És ezt mindenki kivétel nélkül megérdemelné! Annak is, aki nem érintett, tudnia kell, hogy bárki, bármikor kerülhet hasonló helyzetbe, amikor hirtelen fontossá válik, hogy gyermeke ne szenvedjen hátrányos megkülönböztetést!

Senkinek nem szabadna attól rettegnie, hogy nem talál bölcsődét, óvodát vagy éppen iskolát! Senki ne maradjon reménytelen helyzetben, ha gyermeke etetési, mozgási vagy egyéb problémákkal küzd. Ne csak a szülők küzdjenek a hátrányos megkülönböztetés ellen vagy a nemkívánatossá válás ellen. A mai Magyarországon a szülő keresi a megfelelő orvost, a megfelelő ellátást! A szülőnek kell felkutatni a szakembereket, intézményeket, hogy egyáltalán az kiderüljön, mi a pontos betegség, vagy hogyan lehet azt megfelelően kezelni, fejleszteni. Eközben múlnak a hetek, hónapok, a gyerek ellátás nélkül, pedig mindenki tudja, ismeri a korai fejlesztés fontosságát. A szülő, mindent esélyt megragadva, saját kis pénzén magánfejlesztésre kezdi vinni a gyermekét. Ekkor sok család lassan, de biztosan elindul a szegénység és a magány útján. Az állam nem biztosít helyben iskolát, fejlesztést, ezért az egyik szülő elveszíti a munkáját. Ezek a családok csúsznak lefele a lejtőn, és a rendszer nem ad kapaszkodót.

Egy egészséges gyermek szülőjének lenni sem könnyű, nagyon sok türelemre, megalkuvásra van szükség. Hányszor, de hányszor teszi fel mindenki a kérdést magának „biztos, hogy jól csinálom?”, „jó szülő vagyok én?”. Egy beteg gyermek szülei ugyancsak szembesülnek ezekkel a kérdésekkel. Kiegészülve a gyermekükért folytatott folyamatos harccal, hogy minél teljesebb életet tudjanak neki biztosítani. Sokszor meg kell védeni a gyermeket és saját magukat a megbélyegzéstől. Sokan az érintett gyermekek közül magántanulók lesznek, mert ez a rendszer nem akarja/ nem tudja segíteni a beteg gyermeket és családját. A hivatalos állami ingyenes segítség nagyon, de nagyon kevés. Ma a legnagyobb segítség az internetes szülői fórumokon található.

Mit tehetünk azért, hogy könnyebbé tegyük a gyermekünk és a saját életünket?

Segítsük egymást jó módszerekkel, tapasztalatokkal, tudva, hogy ami az egyik gyermeknek jó, az sajnos nem biztos, hogy a másiknak is. Mutassuk be egymásnak, ha valamilyen új módszerről hallottunk. De egyben figyelmeztessük egymást óvatosságra is. A csodatevők által kínált módszerek veszélyeire is fel kell hívnunk a figyelmet. Ezek nem csak a pénztárcánkra, hanem a gyermekünk egészségére is veszélyesek lehetnek.

Szerepet kell vállalnunk a többségi társadalom tanításában is. Abban, hogy minél többen készek legyenek az átlagostól eltérő gyerekek és felnőttek elfogadására.

Mire vállalkozunk még? Készek vagyunk olyan figyelemfelkeltő akciók szervezése, amellyel felhívjuk a figyelmét a társadalomnak és a törvényhozóknak, hogy milyen nehézségeink vannak és mik a javaslataink ezek megoldására. Legyünk ott minél többen!

Mi, érintett szülők, minden egyes nap végén egy picit kifacsarva, picit elégve érezzük magunkat, de másnap mégis, mint egy hamvaiból feléledt főnixmadár, folytatjuk tovább azt, amit a gyermekünkért meg kell tennünk.

NINCS FAL, MI ÖSSZENYOMHATNA BENNÜNKET, HA MIND ÖSSZEFOGUNK!!!