„Beteg az Ország, Gyógyítsuk Meg!”
“Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.” (Bertolt Brecht)
CSEVE-csoportunk részt vett, a Sándor Mária ápolónő vezette Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság által szervezett július 1-jei 12 órás rendezvényen.
A demonstráció kezdetére szépen megtelt a Kossuth tér. Az idősebbek helyet foglalhattak az előre elkészített papír székeken, hála Sándor Máriáéknak és az összerakásukban segédkező önkénteseknek. Sorra szólaltak fel a meghívottak (Kiss László ápoló, a Független Egészségügyi Szakszervezet korábbi elnöke, Demeter Éva a rokkantak nevében, Varga Andrea és Gárdonyi Andrea védőnő, Komáromi Zoltán háziorvos, Szabó Tímea segédápolóként, Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Törley Katalin, a Kölcsey Ferenc Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke, Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója és Pilz Olivér, a Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke, Iványi Gábor lelkész) és abban egyöntetűen egyetértettek, hogy az egészségügy több sebből vérzik és a végóráit éli, mert a döntéshozók teljesen magára hagyták. Magukra hagyták az orvosokat, ápolókat, az egészségügyben dolgozókat, magukra hagyták a Magyar emberek millióit! A tömeg egyetértő moraja és kiáltásai kísérték a felszólalókat.
Majd elérkezett a pillanat, amire mindenki várt, mert Sándor Mária állt a mikrofon mögé. Minden szava mögött érződött az az évek óta tartó küzdelem, mely egyre elszántabbá és kitartóbbá tette. Látszott, hogy nem hogy gyengítették, hanem még erősebbé tették, az elmúlt évek harcai. Beszéde alatt végig érződött, hogy valami készül, hogy Mária valami nagy bejelentésre készül. Egy pillanatra megijedtem csak nehogy bejelentse, hogy vége elfáradt, belefáradt. De gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert csak rá kellett nézni! Olyan tűz lobogott a szemében, ami pont az ellenkezőjéről árulkodott! Annak idején Szent Johanna követői érezhették így magukat, ahogy mi ott a Kossuth téren, amikor vezetőjük egy csata előtt szólt hozzájuk. Egyre nőtt a feszültség! Mária éppen arról beszélt, hogy „noha sokan arra számítottak, mozgalma kifáradt, elbukott, de most mégis itt állnak együtt a pedagógusokkal, a védőnőkkel, a civilekkel, a betegeket, az ápolókat képviselőkkel, hogy meghirdessék az összefogást egy jobb országért. Olyanért, ahol az ember az érték. S ahol lehet véleményt nyilvánítani!” Majd egy határozott mozdulattal hátralépett, eloldozta a színpad hátulját takaró fekete vásznat és belekiáltotta a leleplezett nagybetűs szöveget, a Kossuth tér aktív csendjébe: ORSZÁG ÉPÍTŐK!!!
Egy új civil mozgalmat jelentett be, aminek zászlaja alatt szeretnék összefogni az összes civil szervezetet, hogy szeptembertől közösen küzdjenek az egészségügyért, oktatásért, egy élhetőbb, rendbe tett országért!
Hatalmas tapsvihar és üdvrivalgás futott végig a Kossuth téren. A színpadon állok megfogták egymás kezét és a hangszóróból felcsendülő „Halleluját” együtt énekelték a tömeggel.
Ezután éjjel 1 óráig előadók és felszólalok váltották egymást a színpadon. A felszólalok között hallhattuk többek között a Szülői összefogástól Krasznai Gábort valamint diákokat, szülőket, orvosokat, nővéreket és betegeket is egyaránt. Az utolsó előadó a Pa-Dödö zenekar volt akik karneváli hangulatot teremtettek! A végére már szinte mindenki táncra perdült és Sándor Mária és társai is lelkesen ropták a pódiumon. Olyannyira, hogy a végén egy össznépi vonatozásba torkollott a „buli”.
1 órákkor a papírszékekből többrétegű kört alkottak a szervezők, beizzították a világítást, a haditechnikát és kezdődhetett is többek között orvosok, nővérek és egészségügyi dolgozok részvételével a „kerekasztal” beszélgetés.
Említésre került hogy nem igaz, amit a kormány kommunikál, hogy ennyi meg annyi többletforrást biztosít. Vagy ha igaz is az összeg, akkor is csak átcsoportosít, ezzel újabb súlyos károkat okozva. Ma országunkban félmillió ember ellátás nélkül van, mert nincs háziorvosa, ez azt jelenti hogy senki sem küldi szakorvoshoz beutalóval, sem vérvételre, sem kivizsgálásra!
- Miért vannak a fővárosi kórházak lepusztulva, mikor a vidéki kórházakat felújítják? – hangzott egy kérdés. Melyre a következő választ kaptuk - Az előző kormány Európai Unióval kötött megállapodásának eredményeként csak a vidéki kórházakra kap pénzt az ország. Az orvosok panaszolták, hogy nem áll melléjük a tömeg, nincs támogatásuk, csak nézik végig az összeomló egészségügyet... Erre reagált egy felszólaló, hogy „miért nem mondják hogy mekkora baj van? Az emberek ezt honnan tudják? Mi csak akkor találkozunk ezzel, ha mi vagy a hozzátartozónk kórházba kerül, ők pedig látják és tudják...szóljanak, mondják el példákkal! Mert ha továbbra is így halad minden akkor nem lesz se ilyen, se olyan ellátás... „
Egy egészségügyben dolgozó azt javasolta a betegek legyenek öntudatosabbak és álljanak ki a jogaikért! Erre reagálva csoportunk egyik alapítója elmondta, hogy „személy szerint én nem tudom képviselni az érdekeinket, mert nincs egészségügyi képesítésem, nem értek hozzá. Autista gyermekem van, 7 éve tanulom az autizmust, mert pszichiáter sem vagyok. Mindent meg kéne tanulnom? Hol az egészségüggyel, hol az oktatásüggyel kell harcolnom, ez nem az én dolgom lenne!”
Van aki teljes rendszerszintű változást javasolt lehetséges megoldásnak, van aki szerint apránként kellene elkezdeni az átalakítást. Abban, hogy az egészségügy az összeomlás szélén áll mindenki egyetértett. Elhangzott egy javaslat, hogy mi lenne, ha sztrájkolnának? A válasz egyértelmű volt, az egészségügyiek nem játszhatnak emberek életével, és a most nyújtott szolgáltatás már kevesebb, mint a minimális ellátás. Nincs lehetőségük tehát a sztrájkra!
A résztvevők elmondták, hogy az ország egész területén fognak fórumokat tartani a problémákról és kérik az embereket az együtt gondolkodásra!
Összességében, egy jól szervezett a célját tökéletesen szolgáló demonstráción vettünk részt. Jó volt látni és hallani, hogy egyre többen érzik úgy, hogy valamit tenni kell! Mert többek között az egészségügy és az oktatás is segítségért kiállt és az összeomlás szélére került! Az egyik nagyon fontos mondanivalója ennek a 12 órának egyértelműen az volt, hogy céljainkat, csak együttes összefogással érhetjük el!
Csak vállvetve, közösen, ÉPÍTHETÜNK egy mindenki számára élhetőbb ORSZÁGOT!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése