2016. május 26., csütörtök

NYÍLT LEVÉL Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere részére!

Facebook oldalunkért klikk ide!CSak Együtt Van Esély



A sajátos nevelési igényű (SNI) és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) gyermekek helyzete

Budapest, 2016. május 25.


Tisztelt Miniszter úr!


A Csak Együtt van Esély csoport CSEVE csoport az SNI-BTMN körbe tartozó gyermekek, fogyatékkal élő felnőttek és más érintettek életét, speciális helyzetükből fakadó problémáik artikulálását, emberi méltóságuk elfogadtatását és érvényre juttatását, testi-lelki-szellemi fejlődésük-, társadalomba illeszkedésük elősegítését és a lehető legnagyobb mértékű kiteljesedésükhöz elvárható állami segítség elérését az összefogás erejével segíti.

Ez irányú missziónk folytatásához elengedhetetlenül szükséges, hogy valós képünk legyen arról, mit tud az állam az SNI-BTMN-es gyermekekről, és hogyan kezeli őket. Ezért kérjük, hogy a levelünkben szereplő kérdésekre az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében érdemben válaszolni szíveskedjék.

Háttér

A Közoktatási Információs Rendszer adataiból, valamint az ország legkülönbözőbb részeiből kapott szülői levelekből és történetekből egyaránt olyan következtetéseket tudunk levonni, hogy a SNI-s gyermekek csak elenyésző százaléka jut a számára előírt és jogszerű fejlesztéshez, ráadásul ezek a fejlesztések gyakran nem megfelelő minőségűek.

Jelenleg kb. 25 000 hat év alatti SNI-s gyermek él Magyarországon, de csak igen kis százalékuk kap állami ellátásban fejlesztést.

A nem megfelelő ellátás miatt az utóbbi években több szülő is különböző hatóságokhoz fordult. Ilyen esetekről több súlyos-, néha életveszélyes hiányt megállapító ombudsmani jelentés is készült. Az Ombudsman az egyéni panaszokat - azok nagy száma miatt - összefogva kivizsgálta, azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy egy ombudsmani vizsgálat vagy más hatóság fellépése a várt jogállami következmények helyett sokszor negatív változásokat eredményeznek. Bár a vizsgálatok feltárják, a törvények, egyezmények betartásának hiányát és az így kialakult esélyegyenlőtlenséget, a fogyatékos emberek jogainak csorbulását, mégis sokszor a megítélt jogorvoslat helyett még további hátrányokkal kell szembenézniük az érintettnek. Az SNI-BTMN gyermekek oktatásában-nevelésében érintett intézmények inkább kiveszik az alapító okiratból az integrációt, ha nem tudják a megfelelő fejlesztést biztosítani. Ezért egyre több gyermek kerül ki a rendszerből, mely helyzet egyre tarthatatlanabb! 

Magyarországon ma több 10 ezer gyermek él valamilyen fogyatékossággal. A köznevelési törvény által garantált oktatáshoz és fejlesztéshez tapasztalataink szerint nagyon kevés gyermek jut hozzá. Az integrált oktatásra egyébként alkalmas gyermekek iskolai rendszerből való szélsőséges kirekesztettsége sért minden alapvető emberi jogot. Az ellátáshiány miatt kialakult helyzet láthatóan
egyre több gyermek/család életét teszi tönkre. Az ellátás hiánya miatt sokan kénytelenek a magántanulói státuszba menekülni és a négy fal között leélni az életüket, kirekesztve a társadalomból. Sok gyermek kénytelen családjától külön élni, mert a gyermek csak bentlakásos otthonban kaphatja meg (a családtól néha több száz kilométerre) a számára fejlesztési oldalról megfelelő ellátást. Családok tízezreiben támad napról-napra az az érzés, hogy az állam nem segít, és a gyermekük jövője, életbenmaradási esélye teljes mértékben csak a család anyagi helyzetén múlik. Ez elfogadhatatlan hátrány, hiszen egy gyermek testi-lelki-szellemi egészsége és fejlődése, távolabbi életesélyei, a neki megfelelő oktatáshoz, fejlesztéshez jutása, társadalomba integrálódásának esélyei nem lehetnek pusztán a család teherbíró képességének függvényei.
Ezek a gyermekek, felnőttek, családok, szűkebb, vagy tágabb környezetük is Magyarország állampolgárai, annyi joguknak tehát mindenképpen lenniük kell, mint a nem speciális helyzetben levő honfitársaiknak.


A 2014/2015-ös tanévben az óvodába került sajátos nevelési igényű óvodás gyermekek száma 4,5%-os növekedéssel 7500 főre emelkedett, többségük (81%) integrált nevelésben részesül. Az általános iskolába bekerült sajátos nevelési igényű tanulók száma 1,6%-kal lett magasabb, számuk a folyó tanévben 52,5 ezer fő (7,0%). Arányuk az elmúlt évekhez hasonlóan Dél-Alföldön a legmagasabb (11%) és Észak-Alföldön a legalacsonyabb (5,0%). Az általános osztályokban integráltan oktatott sajátos nevelésű igényű tanulók száma 2,8%-kal emelkedett, és elérte a 35,6 ezer főt, ezzel arányuk az általános iskolai SNI-s tanulókon belül 67%-ról 68%-ra nőtt. (forrás: KSH)

Mindezek ismeretében a következő kérdéseket tesszük fel és várjuk a válaszukat:

1. Hány tanköteles SNI-s és BTMN-es gyermek él jelenleg Magyarországon? (összesen és megyénként)


2. Hány állami (nem fizetős) diagnosztizáló hely működik és ezek évente hány gyermek diagnosztizálását, kontrollját tudják elvégezni? (összesen és megyénként)


3. A diagnosztizált gyermekek számára a diagnózisuknak megfelelő hány olyan oktatási intézmény, fejlesztőhely áll a rendelkezésére, amely rendelkezik a megfelelő eszköz- és személyi állománnyal (szegregált és integrált külön bontva)? Ezek az intézmények az ellátást hány gyermeknek tudják biztosítani? (megyénként)


4. Mely intézmények, azokon belül kik és milyen feltétételek függvényében állapítják meg azt, hogy egy adott oktatási intézmény Alapító Okiratában szerepelnie kell-e az integrációnak és milyen állapotú gyermekekre? Van-e erre jogszabályi előírás? Ha igen, hogyan alkalmazzák és ellenőrzik azt?


5. Sok SNI-s gyermek esetében feltétel a kis létszámú osztály, de ez a (kevés számú logopédiai osztály kivételével) csak a szegregációban létezik. Milyen szakmai szempontok alapján és ki dönt a kis létszámú osztályok indításáról az integrációban? Hány ilyen létezik?


6. Mi alapján döntik el, hogy egy gyermek kap-e esélyt a fejlesztésre? Ki dönti el és milyen alapon, hogy melyik az az érintett gyermek, akinek joga van ma Magyarországon a megfelelő oktatáshoz és az egészséges fejlődéshez és melyiknek nincs? Ezt milyen szempontok alapján döntik el? Kinek biztosítják államilag az esélyt a későbbi önálló létfenntartás eléréséhez és kinek nem? Az, hogy kinek biztosítják államilag az esélyt függ-e
- a betegség súlyosságától,
- a származástól,
- a család anyagi helyzetétől?


7. Az AJB 343/2015. számú ügyben (kapcsolódó ügyek: AJB 2817/2014, AJB 4554/2014, AJB 5433/2014; AJB 234/2015, AJB 409/2015, AJB776/2015, AJB 1152/2015, AJB 2044/2015) konkrét kivizsgált ombudsmani jelentésben szereplők milyen segítséget kaptak a megállapított hiányosságok megszüntetéséhez?

8. A fenti jelentések megállapítottak bizonyos rendszerszintű hiányosságokat. Milyen lépéseket tettek ezek megszüntetésére? Ezek a lépések hány érintett számára hozták meg élethelyzete releváns pozitív változását?


9. Amennyiben a család egyik tagja az ellátás hiánya vagy a fejlesztő/oktató helyek távolsága miatt kénytelen maga vállalni gyermeke fejlesztését/oktatását az állam a szülőnek az állami feladat ellátásához milyen valóban releváns kompenzációt/segítséget nyújt?


10. Milyen nyári táborok vannak az SNI-s gyermekeknek? Az Erzsébet táborokra pályázók közül miért maradtak ki a fogyatékos gyermekek és családjaik?


11. Tapasztalataink szeriont egyre csökken az SNI-sek számára kiadott tankönyvek száma, sőt az idei tapasztalatok alapján a létezők nagy részét sem engedte rendelni a fenntartó. Miért szűkül az amúgy is alig létező SNI-s tankönyvpiac?


12. Míg a törvény és a szakértők előírják a kötelező fejlesztői óraszámot, senki nem ellenőrzi ezek tényleges meglétét. Vannak-e minden megyében (az elérésüket lehetővé tevő területi eloszlásban) olyan szakemberek, akik az előírt fejlesztéseket biztosítani tudják? Ki és milyen módon ellenőrzi ezeket a fejlesztéseket? Milyen adatok állnak az Önök rendelkezésére arra vonatkozólag, hogy hány gyermek kapta meg az előirt óra számban a megfelelő fejlesztést?


13. Bár az SNI-s gyermeknek lehetőséget ad a törvény a 23 éves koráig oktatási intézménybe járni, de egyre több helyen tapasztalható, hogy 16 évesen már elutasítják őket.
- milyen lépéseket tesz a minisztérium ennek visszaszorítására, megszüntetésére?
- milyen ellátást kaphat a gyermek 16 éves korától, ha nem tud munkát vállalni?


Reméljük, hogy mihamarabb megkapjuk a fenti kérdésekre adott válaszaikat, és a kérdések ráirányítják az Ön és munkatársai figyelmét arra, hogy az SNI-s gyermekek helyzete igen súlyos.



Üdvözlettel,

Csak Együtt Van Esély – szülői csoport az SNI-s gyermekekért
csevecsoport@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése