Oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról!
Facebook oldalunkért klikk ide!: CSak Együtt Van Esély
KÖZLEMÉNY!
KÖZLEMÉNY!
A Csak Együtt Van Esély elnevezésű, sajátos nevelési igényű
gyermekek szülei által létrehozott csoport a következőket kívánja a
nyilvánossággal tudatni az EMMI 2017.
április 13-án megjelent „az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes
kapcsolódó törvények módosításáról” szóló törvénytervezettel kapcsolatban:
Mindenek előtt mély felháborodásunkat kívánjuk kifejezni,
hogy a minisztérium 2017. április 13-án tesz nyilvánossá egy 26 oldalas
anyagot, és úgy biztosít 5 napot a véleményezésre, hogy ezen időszakból 4 nap
munkaszüneti nap, továbbá a teljes időszak a tavaszi szünet idejére esik, ami
egy oktatással kapcsolatos törvényjavaslat esetén jelentőséggel bír, mivel így
nincs lehetőség a véleményezésben érintettek nagy részének a személyes
konzultációjára. Mindez azt a képzetet kelti bennünk, hogy az egyeztetést csak
látszatra, a törvényességnek papíron valón megfelelése céljából folytatják le.
Ezen meggyőződésünk csak akkor inogna meg, ha április 19-én közleményben
kérnének elnézést a figyelmetlenül megválasztott határidőért, és egyben
bejelentenék a véleményezési idő minimum egy héttel való meghosszabbítását.
Általánosan elmondható, hogy a javaslat alapján a javaslat
előterjesztői továbbra is úgy érzik, hogy a felmerülő problémák
(pedagógushiány, felmentések nagy száma, stb.) egy központi utasítással
orvosolhatók. Továbbra sem látják, hogy egy-egy gyermek problémájának megoldása
mindig csak az adott eset részletes ismerete alapján valósítható meg, és ehhez
a jogszabálynak csak a szükséges anyagi erőforrást és helyben való döntés
lehetőségét és egyben felelősségét kellene csak biztosítaniuk.
Mivel csoportunk célja, hogy a beilleszkedési, tanulási,
magatartási nehézségű illetve sajátos nevelési igényű gyermekek szüleit
segítsük, ezért a következőkben ezeket a területeket érintő paragrafusokra
térünk ki részletesen.
A törvénytervezet 10. §-a szerint „az enyhe értelmi
fogyatékos és a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók rajz, testnevelés,
informatika, technika, ének-zene, etika és az egyes kerettantervek által
tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyak oktatását elláthatja a tantárgynak
megfelelő szakos tanár is.”
Véleményünk: Örömmel olvastuk a részletes indoklásban, hogy
immár az EMMI-ben is konstatálták, hogy gyógypedagógus-hiány tapasztalható.
Korábbi leveleikben leírtakkal ellentétben tehát már nem állítják, hogy ez csak
helyi, illetve időszakos probléma. Ezzel kapcsolatban 2016. novemberében
végeztünk egy kérdőíves felmérést, és több mint 500 szülő válaszából
egyértelműen kirajzolódott, hogy az ország minden részén, minden településtípus
esetén, és a közoktatás minden szintjén hiány van gyógypedagógiai szakemberekből.
Azt viszont döbbenten tapasztaljuk, hogy mindezt úgy próbálják megoldani, hogy
az oktatást nem gyógypedagógus végzettséggel rendelkező pedagógusok is
elláthatják. Ráadásul még az intézményfenntartó központ által megjelölt
tantárgyaknál jóval szélesebb körben. Most abba nem is szeretnénk belemenni,
hogy a normál iskolák esetén is bőven tapasztalható pedagógushiány, így ez a
javaslat nem tűnik túl életszerűnek. Inkább azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy
ezek szerint a javaslatkészítők az irodájukból úgy gondolják, hogy a sajátos
nevelési igényű gyermek oktatását, nevelését minden további nélkül elláthatja
egy nem erre a területre felkészült pedagógus. Határozott véleményünk, hogy ez
nem így van. Bizonyára nem gondoltak bele abba, hogy ezeket a gyerekeket azért
hívják sajátos nevelési igényűeknek, mert a nevelésük sajátos nevelést igényel.
Amennyiben ez a javaslat mégis bevezetésre kerülne, akkor
viszont az ilyen dolgozók felvétele és esetleges elbocsátása is gyors döntést
kívánna, ezért annak az intézménynek a vezetője vállalhatja csak a
felelősséget, amelyikben az érintett pedagógus dolgozik. Ez nem működhet
anélkül, hogy az intézmény vezetője vissza ne kapja a teljes munkáltatói
jogokat.
Javaslat: Mindenek előtt fel kellene mérni, hogy pontosan
honnan, hány, milyen képzettségű szakember hiányzik. Ami nem azt jelenti, hogy
hány státusz betöltetlen, hanem az érintett intézmények mondhassák el őszintén,
hogy kire, milyen létszámban lenne szükségük, hogy irreális leterheltség nélkül
tudják a munkájukat végezni. Ezután meg kellene kérdezni ugyancsak ezeket az
intézményeket, hogy mit tartanak rövidtávon elképzelhető megoldásnak. Azt
természetesen mi is tudjuk, hogy képzett gyógypedagógust senki nem tud a
cilinderből elővarázsolni, de azt elképzelhetőnek tartjuk, hogy az igények
felmérése után a megfelelő szakemberek rövid (pl. 60 vagy 120 órás)
továbbképzéseket tartanak. Mindennek a költségét a minisztériumnak kell állnia,
és mindezt önkéntes alapon és úgy kell megszervezni, hogy a részt vevőknek ez
ne jelentsen többletterhet.
A törvénytervezet 10. §-a szerint a „tanulót” szövegrész
helyébe a „sajátos nevelési igényű tanulót”kerül.
Vélemény: Ez a látszólag szövegpontosító változtatás igen
nagy horderejű. Ehhez képest az indoklás hosszú szövegében teljes hangsúlytalansággal
jelenik csak meg, hogy itt valójában arról van szó, hogy a BTMN besorolású
tanulók felmentésére ezután nem lesz lehetőség. Ezt véleményünk szerint így,
egy tollvonással megoldani, teljes mértékben elfogadhatatlan. Több tízezer
olyan tanuló, akiről majd 2018. augusztus 31-e után derül ki, hogy pl.
diszlexiás vagy diszkalkuliás kerül majd megoldhatatlan helyzetbe.
Azzal egyet tudunk érteni, hogy „ A beilleszkedési,
tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében az egyes
tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli
felmentés nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű
problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi vizsgák,
mind a felvételi vizsgák során. A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem
a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek
leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos.”
Azt is támogatjuk, hogy „a felmentések helyett a hangsúly a
fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.”
A felmentések teljes megszüntetését azonban a BTMN-es
tanulók vonatkozásában azonban akkor sem tartanánk előremutatónak, ha az
érintett tanulók fejlesztése teljes körűen meg lenne oldva. Mivel jelenleg
messze nem ez a helyzet, ezért a javaslatot maximálisan ellenezzük.
Javaslat: Az előző pontban megfogalmazottakhoz hasonlóan
érintett iskolák, fejlesztő pedagógusok igényeinek és javaslatainak
felmérésével kell kezdeni. Ezután szükséges megteremteni a feltételeket, hogy
minden érintett tanuló megkaphassa a neki szükséges fejlesztést. Biztosítsák az
intézményeknek a szükséges státuszokat és bocsássák a rendelkezésükre a
forrást, hogy a fejlesztéshez szükséges eszközöket megvegyék (ők saját maguk,
nem központilag, mert minden intézményben másra lehet igény). Csak ezután jöhet
szóba a felmentések valamilyen módon való adminisztratív korlátozása.
Reményeink szerint azonban így erre már nem is lesz szükség.
Csak Együtt Van Esély csoport
Budapest, 2017. 04. 18.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése