2016. december 22., csütörtök

SNI/BTMN-es gyermekekkel kapcsolatos kérdőív


Összefoglaló

„Aki megszabja egy gyógypedagógiai iskolának, hogy minden gyereket köteles fölvenni, akit odaküldenek, de minimális szakembert enged csak foglalkoztatni, nincs elegendő hely, kicsik a tantermek, nincs bővítés vagy nagyobb épület biztosítása, stb., az szerintem egy órát sem töltött el gyógyped. iskolás gyerekek között. Értem én, hogy ezek gyerekek többe kerülnek, na de nem az a cél, hogy felnőve ők is minél hasznosabb adófizetőkké váljanak a mindenkori kormányok szempontjából? Értem én, hogy ott fenn fáj minden forintocska, ami nem a "nagyok" zsebeit duzzasztja, de mi is és a gyerekeink élni szeretnénk, ha nem nagy gond. De ha az, akkor is...”


510 kérdőív 169 különböző településről. Ennyi választ küldtek azok a többségében elkeseredett szülők, akik válaszoltak a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) szülői csoport felhívására. A kérdőívben érintett autista, mozgáskorlátozott, hiperaktív és számos más hátrányossággal rendelkező gyermekek az ország több mint 200 oktatási, nevelési intézményébe járnak, és számosan vannak köztük olyanok, akik teljesen kiszorultak az oktatási rendszerből.

„Heti 4 logopédiai kezelés van előírva, de nincs logopédus 5 éve.”

A CSEVE csoport egy olyan szülőket tömörítő közösség, akik SNI (sajátos nevelési igényű) és BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő) gyerekeket nevelnek. Facebook csoportjuk néhány hónapos működése óta megszámlálhatatlan kérdés, kérés, panasz érkezett hozzájuk szülőtársaiktól, akik úgy érzik, hogy gyermekeik nem vagy csak részben kapják meg a számukra előírt intézményi ellátást, fejlesztést, ezért életkilátásaik évről-évre romlanak. Hogy átfogó képet kapjanak a hozzájuk hasonló családok mindennapjairól, ez év novemberében egy kérdőíves felmérést indítottak. Arra kérték a szülőket, hogy a gyermekeik ellátását érintő legfontosabb kérdésekre adjanak választ, osszák meg velük véleményüket országos szinten. Az, hogy ilyen sokan kitöltötték a kérdőívet, azt mutatja, hogy sokan felismerték, nem kell, nem szabad beletörődni a jelenlegi helyzetbe. Ez egybeesik azzal a céllal, amelyet a Cseve csoport a megalakulásakor kitűzött.

„Lehetne jobban is, ha a nyomorult tanárokat nem zaklatnák, sanyargatnák állandóan.”

A szülők visszajelzései jól érzékeltetik az elmúlt évek ellátási gondjait, a szakember hiányt. Arra a kérdésre, hogy miként változott az SNI/BTMN gyermekek ellátása az utóbbi években, a válaszadók többsége azt válaszolta, hogy ROMLOTT. Ezzel a kérdőíves vizsgálattal szeretné a Cseve csoport felhívni a szociális tárca és a jogalkotók figyelmét arra, hogy sok még a tennivaló ezen a területen, és a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátásának reformjához haladéktalanul fogjanak hozzá!

„Nem fejlesztőpedagógus fejleszt az iskolában.”

Annak ellenére, hogy számos olyan személyes adat kötelező megadását kérték, amely alapján a gyermek beazonosítható, már az első naptól özönlöttek a válaszok. A név megadása nem volt kötelező, ennek ellenére 122-en ezt is vállalták. A szülők külön örültek annak a lehetőségnek, hogy minden kérdéshez lehetőséget kaptak szöveges vélemény, kiegészítés megfogalmazására, (Az idézett mondatok ezen szülői véleményekből kerültek kiválogatásra).

„Szegregált, fizetős magánintézményt kellett keresnünk, mert az állami általános iskolában nem kaptunk segítséget.”

Az érintett gyermekek több mint fele általános iskolába jár. Nagyjából 100 közülük még óvodás. A középiskolába járók közül 8-an járnak gimnáziumba és 29-en valamilyen szakképző iskolába (szakiskola, szakközépiskola, szakgimnázium) A kitöltések között szerepel bölcsődés, korai fejlesztésben részt vevő, családi napközibe járó kisgyermek is. 1 esetben említette a szülő, hogy gyermeke egyetemre jár.

„Megkapja, de csak azért, mert nem állami normál intézmény.”






„Utazó gyógypedagógus egyes településeken korlátozott. Azért, hogy gyermekem megkapja a szükséges fejlesztést, heti két alkalommal 30 km-re viszem.”

Az érintett intézmények döntő többsége állami fenntartású, elenyésző számban fordulnak elő alapítványi illetve egyházi iskolák, óvodák.

„Emiatt muszáj albérletben laknunk hétfőtől péntekig, mert vidékről képtelenség tömegközlekedéssel bejutni.”

A szülők többsége talált a lakóhelye közelében óvodát, iskolát. Hogy mennyire megfelelőt, az más kérdés. De vannak jó néhányan olyanok, akik több tíz vagy akár több mint 100 km-re viszik gyermeküket nap mint nap. Mert természetesen ezeket a gyermekeket kísérni kell, életkoruktól függetlenül. Így, jellemzően az anyák, nem tudnak munkát vállalni. Ez a probléma annál erőteljesebben jelentkezi, minél távolabb lakik valaki a fővárostól. Még a vidéki nagyvárosok többsége sincs felkészülve ezen tanulók teljes spektrumának ellátására.

„… megyében lakunk a közelben sehol nincs sni óvoda vagy sni csoport és sehova nem hajlandóak felvenni”

Arra a kérdésre, hogy minek a megoldása jelentené a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy a szülő újra munkát tudjon vállalni, a fejlesztések iskolában történő biztosítása és a nyári szünetben felügyelet, nyári tábor szervezése volt a két leggyakoribb válasz.

„Az "integrált" sokszor egyszerűen mellőzést és magára hagyást jelent, nem pedig differenciált bánásmódot.”

A felmérésben részt vevő tanulók többsége integrált intézménybe jár. Csak kevesebb, mint negyedük tanul szegregáltan.

„Integrálható lenne, de nem találtunk kis létszámú osztályt ezért kértünk szegregált papirt.”






„Az előírt óraszámot sehol nem tudják teljesíteni, emiatt lett magántanuló.”

20 körüli azon gyermekek száma, akik magántanulók. Ennek legfőbb oka, hogy a szülők nem találtak megfelelő intézményt gyermekük számára.

„A Lányomat középsúlyosról súlyos fogyatékosra minősítette a Szakértői Bizottság, így szeptembertől nem kezdheti el a szakiskolai képzést, hanem fejlesztő csoportba járhat csak-ahová sajnos hosszú-hosszú várólista van, bekerülni szinte lehetetlen. Most nem tehetünk mást, bízunk a "csodában." A Szakértői Bizottságban azt a "tanácsot" kaptam, vagy adjam a gyermekemet állami gondozásba, vagy tartsam otthon.”

Az SNI/BTMN-es besorolást a tanulók a területileg illetékes tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság döntése alapján kapják. Ez a döntés határozza meg, hogy a tanuló ellátására mely intézmény a kijelölt és ott milyen egyéni fejlesztő foglalkozást kell neki biztosítani. A szülők többségének visszajelzése alapján a szakértői javaslat ezt pontosan tartalmazza is.

„Megkésett beszédfejlődést állapítottak meg! Ennek ellenére nem jár neki logopédiai fejlesztés! Érthetetlen!!!!!!”

Elméletben a szakértői bizottságnak a lakóhely közelében levő intézmények közül kellene kijelölnie a legalkalmasabbat. De a szakértői bizottságok legtöbbször nem rendelkeznek naprakész információkkal az intézményekről, arról, hogy az adott intézményben milyen területen jártas gyógypedagógusok vannak. (Vagy éppen pontosan tudják, hogy minden területről hiányzik a szükséges szakember.) Ezért, ha a szülő jelzi, hogy, megtalálta azt az intézményt, amelyik hajlandó fogadni a gyermekét, akkor azt boldogan kijelölik, mint ellátásra kötelezettet.

„Auti specifikus fejlesztést átmenetileg nem kap, mert a fejlesztőpedagógus GYES-en van.”




„Szeptember 2-án (kérdezősködésem hatására) kérdezett meg az iskola igazgatónője 1 pszichológust, aki nem vállalta. Logopédus iránti érdeklődésemre azt válaszolta, úgy sem lesz.”

A gond csak az, hogy ezeket az előírt fejlesztéseket a gyermekek nem kapják meg. A szülők közel kétharmada írta, hogy gyermeke az előírt fejlesztéseket egyáltalán nem vagy csak részben kapja meg.

„Mivel az iskola alapító okiratában nem szerepel az autizmus, így fejlesztést sem kap. Illetve ettől függetlenül kapna, ha lenne hozzá utazó gyógypedagógus, de nincs.”

Ennek legfőbb oka a minden területen fennálló szakemberhiány. Ezért a szülők saját költségükre magánúton keresnek megfelelő fejlesztőpedagógust, hogy gyermeküknek megadják mindazt, amire az állami ellátórendszer nem képes.

„Sokszor elmarad a logopédia, amit nem pótolnak. A tavalyi évben nem volt alapozó torna, pedagógus hiány miatt. Mi, szülők szereztünk tanárt és fizettük az órákat.”

A szülők közel fele válaszolni tudott arra a kérdésre, hogy hány betöltetlen státusz van a gyermeke iskolájában. Volt, aki 11 főt említett. Kérték, hogy nevezzék meg, milyen szakember hiányzik. Az említettek listája: pszichológus, autizmus specifikus szakember, gyógypedagógiai asszisztens, TSMT vagy bármilyen mozgásfejlesztő, logopédus, konduktor, dévényes, gyógytornász, szurdopedagógus, szomatopedagógus. De többen csak annyit írtak: mindegyik.

„A KLIK nem engedélyezi az iskoláknak, hogy az SNI-s gyerekek számának és igényeinek megfelelő számú fejlesztőt alkalmazzanak, nem segíti a szakszerű fejlesztőkörnyezet kialakítását. A mi iskolánkban kb. 100 SNI-s gyerek 2 gyógypedagógust alkalmaz, ebből egynek csak az autistákkal kellene foglalkoznia, de nincs rá elég ideje.”

A felmérés alapján a Cseve csoport levelet fogalmazott meg az EMMI részére. Ebben kérik, hogy tegyenek lépéseket a felsorolt problémák, panaszok megszűntetésére. Levelükben rákérdeznek, hogy:
·         Milyen gyors változásra számíthatnak ezek a családok?
·         Az állam milyen segítséget/kompenzációt tud nyújtani az érintetteknek költségeik enyhítésére?
·         Mivel sok panasz, kérdés érkezett, hová fordulatnak a családok segítségért?
·         Tervezik-e a fogyatékos gyermeknél a gyermekápolási táppénz kiterjesztését 12 éves kor helyett, tankötelezettség végéig?
·         Tervezik-e az ápolási díjban részesülő személy helyi közlekedési bérlet támogatását? 

„Nem folytatok struccpolitikát, tisztában vagyok a problémáinkkal, gyengeségeinkkel, de borzasztó volt azzal szembesülni, hogy a mai magyar oktatási rendszerben nincs megoldás számunkra!”





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése