Összefoglaló
„Aki
megszabja egy gyógypedagógiai iskolának, hogy minden gyereket köteles fölvenni,
akit odaküldenek, de minimális szakembert enged csak foglalkoztatni, nincs
elegendő hely, kicsik a tantermek, nincs bővítés vagy nagyobb épület
biztosítása, stb., az szerintem egy órát sem töltött el gyógyped. iskolás
gyerekek között. Értem én, hogy ezek gyerekek többe kerülnek, na de nem az a
cél, hogy felnőve ők is minél hasznosabb adófizetőkké váljanak a mindenkori
kormányok szempontjából? Értem én, hogy ott fenn fáj minden forintocska, ami
nem a "nagyok" zsebeit duzzasztja, de mi is és a gyerekeink élni
szeretnénk, ha nem nagy gond. De ha az, akkor is...”
510 kérdőív 169 különböző
településről. Ennyi választ küldtek azok a többségében elkeseredett szülők,
akik válaszoltak a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) szülői csoport felhívására. A
kérdőívben érintett autista, mozgáskorlátozott, hiperaktív és számos más
hátrányossággal rendelkező gyermekek az ország több mint 200 oktatási, nevelési
intézményébe járnak, és számosan vannak köztük olyanok, akik teljesen
kiszorultak az oktatási rendszerből.
„Heti
4 logopédiai kezelés van előírva, de nincs logopédus 5 éve.”
A CSEVE
csoport egy olyan szülőket tömörítő közösség, akik SNI (sajátos nevelési
igényű) és BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő)
gyerekeket nevelnek. Facebook csoportjuk néhány hónapos működése óta
megszámlálhatatlan kérdés, kérés, panasz érkezett hozzájuk szülőtársaiktól,
akik úgy érzik, hogy gyermekeik nem vagy csak részben kapják meg a számukra
előírt intézményi ellátást, fejlesztést, ezért életkilátásaik évről-évre romlanak. Hogy átfogó képet kapjanak a hozzájuk
hasonló családok mindennapjairól, ez év novemberében egy kérdőíves felmérést
indítottak. Arra kérték a szülőket, hogy a gyermekeik ellátását érintő
legfontosabb kérdésekre adjanak választ, osszák meg velük véleményüket országos
szinten. Az, hogy ilyen sokan kitöltötték a kérdőívet, azt mutatja, hogy sokan
felismerték, nem kell, nem szabad beletörődni a jelenlegi helyzetbe. Ez
egybeesik azzal a céllal, amelyet a Cseve csoport a megalakulásakor kitűzött.
„Lehetne
jobban is, ha a nyomorult tanárokat nem zaklatnák, sanyargatnák állandóan.”
A szülők visszajelzései jól érzékeltetik az elmúlt évek ellátási
gondjait, a szakember hiányt. Arra a
kérdésre, hogy miként változott az SNI/BTMN gyermekek ellátása az utóbbi
években, a válaszadók többsége azt válaszolta, hogy ROMLOTT. Ezzel a kérdőíves
vizsgálattal szeretné a Cseve csoport felhívni a szociális tárca és a
jogalkotók figyelmét arra, hogy sok még a tennivaló ezen a területen, és a
kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátásának reformjához haladéktalanul
fogjanak hozzá!
„Nem
fejlesztőpedagógus fejleszt az iskolában.”
Annak ellenére, hogy számos olyan személyes adat kötelező
megadását kérték, amely alapján a gyermek beazonosítható, már az első naptól
özönlöttek a válaszok. A név megadása nem volt kötelező, ennek ellenére 122-en
ezt is vállalták. A szülők külön örültek annak a lehetőségnek, hogy minden
kérdéshez lehetőséget kaptak szöveges vélemény, kiegészítés megfogalmazására,
(Az idézett mondatok ezen szülői véleményekből kerültek kiválogatásra).
„Szegregált,
fizetős magánintézményt kellett keresnünk, mert az állami általános iskolában
nem kaptunk segítséget.”
Az érintett gyermekek
több mint fele általános iskolába jár. Nagyjából 100 közülük még óvodás. A
középiskolába járók közül 8-an járnak gimnáziumba és 29-en valamilyen szakképző
iskolába (szakiskola, szakközépiskola, szakgimnázium) A kitöltések között
szerepel bölcsődés, korai fejlesztésben részt vevő, családi napközibe járó
kisgyermek is. 1 esetben említette a szülő, hogy gyermeke egyetemre jár.
„Megkapja,
de csak azért, mert nem állami normál intézmény.”
„Utazó
gyógypedagógus egyes településeken korlátozott. Azért, hogy gyermekem megkapja
a szükséges fejlesztést, heti két alkalommal 30 km-re viszem.”
Az érintett intézmények
döntő többsége állami fenntartású, elenyésző számban fordulnak elő alapítványi
illetve egyházi iskolák, óvodák.
„Emiatt
muszáj albérletben laknunk hétfőtől péntekig, mert vidékről képtelenség
tömegközlekedéssel bejutni.”
A szülők többsége talált
a lakóhelye közelében óvodát, iskolát. Hogy mennyire megfelelőt, az más kérdés.
De vannak jó néhányan olyanok, akik több tíz vagy akár több mint 100 km-re
viszik gyermeküket nap mint nap. Mert természetesen ezeket a gyermekeket
kísérni kell, életkoruktól függetlenül. Így, jellemzően az anyák, nem tudnak
munkát vállalni. Ez a probléma annál erőteljesebben jelentkezi, minél távolabb
lakik valaki a fővárostól. Még a vidéki nagyvárosok többsége sincs felkészülve
ezen tanulók teljes spektrumának ellátására.
„…
megyében lakunk a közelben sehol nincs sni óvoda vagy sni csoport és sehova nem
hajlandóak felvenni”
Arra a kérdésre, hogy
minek a megoldása jelentené a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy a szülő újra
munkát tudjon vállalni, a fejlesztések iskolában történő biztosítása és a nyári
szünetben felügyelet, nyári tábor szervezése volt a két leggyakoribb válasz.
„Az
"integrált" sokszor egyszerűen mellőzést és magára hagyást jelent,
nem pedig differenciált bánásmódot.”
A felmérésben részt vevő
tanulók többsége integrált intézménybe jár. Csak kevesebb, mint negyedük tanul
szegregáltan.
„Integrálható
lenne, de nem találtunk kis létszámú osztályt ezért kértünk szegregált papirt.”
„Az
előírt óraszámot sehol nem tudják teljesíteni, emiatt lett magántanuló.”
20 körüli azon gyermekek
száma, akik magántanulók. Ennek legfőbb oka, hogy a szülők nem találtak megfelelő
intézményt gyermekük számára.
„A
Lányomat középsúlyosról súlyos fogyatékosra minősítette a Szakértői Bizottság,
így szeptembertől nem kezdheti el a szakiskolai képzést, hanem fejlesztő
csoportba járhat csak-ahová sajnos hosszú-hosszú várólista van, bekerülni
szinte lehetetlen. Most nem tehetünk mást, bízunk a "csodában." A
Szakértői Bizottságban azt a "tanácsot" kaptam, vagy adjam a
gyermekemet állami gondozásba, vagy tartsam otthon.”
Az SNI/BTMN-es besorolást
a tanulók a területileg illetékes tanulási képességet vizsgáló szakértői
bizottság döntése alapján kapják. Ez a döntés határozza meg, hogy a tanuló
ellátására mely intézmény a kijelölt és ott milyen egyéni fejlesztő
foglalkozást kell neki biztosítani. A szülők többségének visszajelzése alapján
a szakértői javaslat ezt pontosan tartalmazza is.
„Megkésett
beszédfejlődést állapítottak meg! Ennek ellenére nem jár neki logopédiai
fejlesztés! Érthetetlen!!!!!!”
Elméletben a szakértői
bizottságnak a lakóhely közelében levő intézmények közül kellene kijelölnie a
legalkalmasabbat. De a szakértői bizottságok legtöbbször nem rendelkeznek
naprakész információkkal az intézményekről, arról, hogy az adott intézményben
milyen területen jártas gyógypedagógusok vannak. (Vagy éppen pontosan tudják,
hogy minden területről hiányzik a szükséges szakember.) Ezért, ha a szülő
jelzi, hogy, megtalálta azt az intézményt, amelyik hajlandó fogadni a
gyermekét, akkor azt boldogan kijelölik, mint ellátásra kötelezettet.
„Auti
specifikus fejlesztést átmenetileg nem kap, mert a fejlesztőpedagógus GYES-en
van.”
„Szeptember
2-án (kérdezősködésem hatására) kérdezett meg az iskola igazgatónője 1
pszichológust, aki nem vállalta. Logopédus iránti érdeklődésemre azt
válaszolta, úgy sem lesz.”
A gond csak az, hogy
ezeket az előírt fejlesztéseket a gyermekek nem kapják meg. A szülők közel
kétharmada írta, hogy gyermeke az előírt fejlesztéseket egyáltalán nem vagy
csak részben kapja meg.
„Mivel
az iskola alapító okiratában nem szerepel az autizmus, így fejlesztést sem kap.
Illetve ettől függetlenül kapna, ha lenne hozzá utazó gyógypedagógus, de nincs.”
Ennek legfőbb oka a
minden területen fennálló szakemberhiány. Ezért a szülők saját költségükre
magánúton keresnek megfelelő fejlesztőpedagógust, hogy gyermeküknek megadják
mindazt, amire az állami ellátórendszer nem képes.
„Sokszor
elmarad a logopédia, amit nem pótolnak. A tavalyi évben nem volt alapozó torna,
pedagógus hiány miatt. Mi, szülők szereztünk tanárt és fizettük az órákat.”
A szülők közel fele
válaszolni tudott arra a kérdésre, hogy hány betöltetlen státusz van a gyermeke
iskolájában. Volt, aki 11 főt említett. Kérték, hogy nevezzék meg, milyen
szakember hiányzik. Az említettek listája: pszichológus, autizmus
specifikus szakember, gyógypedagógiai asszisztens, TSMT vagy bármilyen
mozgásfejlesztő, logopédus, konduktor, dévényes, gyógytornász, szurdopedagógus,
szomatopedagógus. De többen csak annyit írtak: mindegyik.
„A
KLIK nem engedélyezi az iskoláknak, hogy az SNI-s gyerekek számának és
igényeinek megfelelő számú fejlesztőt alkalmazzanak, nem segíti a szakszerű
fejlesztőkörnyezet kialakítását. A mi iskolánkban kb. 100 SNI-s gyerek 2
gyógypedagógust alkalmaz, ebből egynek csak az autistákkal kellene
foglalkoznia, de nincs rá elég ideje.”
A felmérés alapján a Cseve csoport
levelet fogalmazott meg az EMMI részére. Ebben kérik, hogy tegyenek lépéseket a
felsorolt problémák, panaszok megszűntetésére. Levelükben rákérdeznek, hogy:
·
Milyen gyors
változásra számíthatnak ezek a családok?
·
Az állam milyen
segítséget/kompenzációt tud nyújtani az érintetteknek költségeik enyhítésére?
·
Mivel sok panasz, kérdés
érkezett, hová fordulatnak a családok segítségért?
·
Tervezik-e a fogyatékos
gyermeknél a gyermekápolási táppénz kiterjesztését 12 éves kor helyett,
tankötelezettség végéig?
·
Tervezik-e az ápolási
díjban részesülő személy helyi közlekedési bérlet támogatását?
„Nem folytatok struccpolitikát,
tisztában vagyok a problémáinkkal, gyengeségeinkkel, de borzasztó volt azzal
szembesülni, hogy a mai magyar oktatási rendszerben nincs megoldás számunkra!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése