Oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról!

Facebook oldalunkért klikk ide!: CSak Együtt Van Esély

KÖZLEMÉNY!

A Csak Együtt Van Esély elnevezésű, sajátos nevelési igényű gyermekek szülei által létrehozott csoport a következőket kívánja a nyilvánossággal tudatni az EMMI  2017. április 13-án megjelent „az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról” szóló törvénytervezettel kapcsolatban:

Mindenek előtt mély felháborodásunkat kívánjuk kifejezni, hogy a minisztérium 2017. április 13-án tesz nyilvánossá egy 26 oldalas anyagot, és úgy biztosít 5 napot a véleményezésre, hogy ezen időszakból 4 nap munkaszüneti nap, továbbá a teljes időszak a tavaszi szünet idejére esik, ami egy oktatással kapcsolatos törvényjavaslat esetén jelentőséggel bír, mivel így nincs lehetőség a véleményezésben érintettek nagy részének a személyes konzultációjára. Mindez azt a képzetet kelti bennünk, hogy az egyeztetést csak látszatra, a törvényességnek papíron valón megfelelése céljából folytatják le. Ezen meggyőződésünk csak akkor inogna meg, ha április 19-én közleményben kérnének elnézést a figyelmetlenül megválasztott határidőért, és egyben bejelentenék a véleményezési idő minimum egy héttel való meghosszabbítását.

Általánosan elmondható, hogy a javaslat alapján a javaslat előterjesztői továbbra is úgy érzik, hogy a felmerülő problémák (pedagógushiány, felmentések nagy száma, stb.) egy központi utasítással orvosolhatók. Továbbra sem látják, hogy egy-egy gyermek problémájának megoldása mindig csak az adott eset részletes ismerete alapján valósítható meg, és ehhez a jogszabálynak csak a szükséges anyagi erőforrást és helyben való döntés lehetőségét és egyben felelősségét kellene csak biztosítaniuk.

Mivel csoportunk célja, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségű illetve sajátos nevelési igényű gyermekek szüleit segítsük, ezért a következőkben ezeket a területeket érintő paragrafusokra térünk ki részletesen.

A törvénytervezet 10. §-a szerint „az enyhe értelmi fogyatékos és a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók rajz, testnevelés, informatika, technika, ének-zene, etika és az egyes kerettantervek által tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyak oktatását elláthatja a tantárgynak megfelelő szakos tanár is.”

Véleményünk: Örömmel olvastuk a részletes indoklásban, hogy immár az EMMI-ben is konstatálták, hogy gyógypedagógus-hiány tapasztalható. Korábbi leveleikben leírtakkal ellentétben tehát már nem állítják, hogy ez csak helyi, illetve időszakos probléma. Ezzel kapcsolatban 2016. novemberében végeztünk egy kérdőíves felmérést, és több mint 500 szülő válaszából egyértelműen kirajzolódott, hogy az ország minden részén, minden településtípus esetén, és a közoktatás minden szintjén hiány van gyógypedagógiai szakemberekből. Azt viszont döbbenten tapasztaljuk, hogy mindezt úgy próbálják megoldani, hogy az oktatást nem gyógypedagógus végzettséggel rendelkező pedagógusok is elláthatják. Ráadásul még az intézményfenntartó központ által megjelölt tantárgyaknál jóval szélesebb körben. Most abba nem is szeretnénk belemenni, hogy a normál iskolák esetén is bőven tapasztalható pedagógushiány, így ez a javaslat nem tűnik túl életszerűnek. Inkább azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezek szerint a javaslatkészítők az irodájukból úgy gondolják, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek oktatását, nevelését minden további nélkül elláthatja egy nem erre a területre felkészült pedagógus. Határozott véleményünk, hogy ez nem így van. Bizonyára nem gondoltak bele abba, hogy ezeket a gyerekeket azért hívják sajátos nevelési igényűeknek, mert a nevelésük sajátos nevelést igényel.

Amennyiben ez a javaslat mégis bevezetésre kerülne, akkor viszont az ilyen dolgozók felvétele és esetleges elbocsátása is gyors döntést kívánna, ezért annak az intézménynek a vezetője vállalhatja csak a felelősséget, amelyikben az érintett pedagógus dolgozik. Ez nem működhet anélkül, hogy az intézmény vezetője vissza ne kapja a teljes munkáltatói jogokat.

Javaslat: Mindenek előtt fel kellene mérni, hogy pontosan honnan, hány, milyen képzettségű szakember hiányzik. Ami nem azt jelenti, hogy hány státusz betöltetlen, hanem az érintett intézmények mondhassák el őszintén, hogy kire, milyen létszámban lenne szükségük, hogy irreális leterheltség nélkül tudják a munkájukat végezni. Ezután meg kellene kérdezni ugyancsak ezeket az intézményeket, hogy mit tartanak rövidtávon elképzelhető megoldásnak. Azt természetesen mi is tudjuk, hogy képzett gyógypedagógust senki nem tud a cilinderből elővarázsolni, de azt elképzelhetőnek tartjuk, hogy az igények felmérése után a megfelelő szakemberek rövid (pl. 60 vagy 120 órás) továbbképzéseket tartanak. Mindennek a költségét a minisztériumnak kell állnia, és mindezt önkéntes alapon és úgy kell megszervezni, hogy a részt vevőknek ez ne jelentsen többletterhet.

A törvénytervezet 10. §-a szerint a „tanulót” szövegrész helyébe a „sajátos nevelési igényű tanulót”kerül.

Vélemény: Ez a látszólag szövegpontosító változtatás igen nagy horderejű. Ehhez képest az indoklás hosszú szövegében teljes hangsúlytalansággal jelenik csak meg, hogy itt valójában arról van szó, hogy a BTMN besorolású tanulók felmentésére ezután nem lesz lehetőség. Ezt véleményünk szerint így, egy tollvonással megoldani, teljes mértékben elfogadhatatlan. Több tízezer olyan tanuló, akiről majd 2018. augusztus 31-e után derül ki, hogy pl. diszlexiás vagy diszkalkuliás kerül majd megoldhatatlan helyzetbe.

Azzal egyet tudunk érteni, hogy „ A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi vizsgák, mind a felvételi vizsgák során. A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos.”

Azt is támogatjuk, hogy „a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.”

A felmentések teljes megszüntetését azonban a BTMN-es tanulók vonatkozásában azonban akkor sem tartanánk előremutatónak, ha az érintett tanulók fejlesztése teljes körűen meg lenne oldva. Mivel jelenleg messze nem ez a helyzet, ezért a javaslatot maximálisan ellenezzük.

Javaslat: Az előző pontban megfogalmazottakhoz hasonlóan érintett iskolák, fejlesztő pedagógusok igényeinek és javaslatainak felmérésével kell kezdeni. Ezután szükséges megteremteni a feltételeket, hogy minden érintett tanuló megkaphassa a neki szükséges fejlesztést. Biztosítsák az intézményeknek a szükséges státuszokat és bocsássák a rendelkezésükre a forrást, hogy a fejlesztéshez szükséges eszközöket megvegyék (ők saját maguk, nem központilag, mert minden intézményben másra lehet igény). Csak ezután jöhet szóba a felmentések valamilyen módon való adminisztratív korlátozása. Reményeink szerint azonban így erre már nem is lesz szükség.

Csak Együtt Van Esély csoport

Budapest, 2017. 04. 18.